1 Corinthians 9
1 Nem vagyok apostol? Nem vagyok szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok ti az Úrban?
2 Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony nektek az vagyok; mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok.
3 Ez az én védelmem azok ellen, akik engem vallatnak:
4 avagy nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5 Avagy nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket körülhordozzuk, mint a többi apostolok is, és az Urnak testvérei, és Kéfás?
6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
7 Ki katonáskodik valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?
8 Talán ember szerint mondom ezeket; vagy nem ezeket mondja-e a törvény is?
9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökör száját. Talán az ökrökre van az Istennek gondja;
10 vagy egyáltalán értünk mondja? Értünk íratott meg ugyanis, mert reménység alatt kell a szántónak szántani, és a nyomtatónak az ő reménységében részt venni reménység alatt.
11 Ha mi nektek a lelkieket vetettük, nagy dolog, ha mi tőletek a testieket aratni fogjuk?
12 Ha mások ebben a jogban részesek nálatok, neminkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal; hanem mindent eltűrtünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé.
13 Nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek; és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik részüket?
14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot prédikálják, az evangéliumból éljenek.
15 Én pedig ezek közül eggyel sem éltem. Ezeket azonban nem azért írtam, hogy így legyen velem; mert jobb volna nekem inkább meghalnom, minthogy valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet.
16 Mert ha az evangéliumot prédikálom, az nekem nem dicsekvés; mert kényszerűség van rajtam; jaj pedig nekem, ha nem prédikálom az evangéliumot!
17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok; ha pedig kénytelenségből, sáfárság van rám bízva.
18 Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy mikor prédikálom az evangéliumot, ingyen valóvá teszem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki jogomat az evangéliumban.
19 Mert én, bár szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenkinek szolgájává tettem magamat, hogy többeket megnyerjek.
20 És olyan lettem a zsidóknak, mint zsidó, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levőknek, mint törvény alatt levő, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem;
21 a törvény nélkül valóknak, mint törvény nélkül való (noha nem vagyok Isten törvénye nélkül való, hanem Krisztus törvényében való), hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg;
22 olyan lettem az erőtleneknek, mint erőtlen, hogy az erőtleneket megnyerjem; mindenkinek minden lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.
23 Ezt pedig az evangéliumért teszem, hogy részestárs legyek benne.
24 Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy kapja meg a pályadíjat? Úgy fussatok, hogy megkapjátok.
25 Mindenki pedig, aki versenyez, mindenben magatűrtető; azok ugyan azért, hogy veszendő koszorút kapjanak, mi pedig hogy rothadatlant.
26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy harcolok, mint aki nem levegőt vagdos;
27 hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, magam valami módon méltatlanná ne legyek.